Ma választotta miniszterelnökké Abe Sinzót (安倍 晋三) a japán képviselőház. A Liberális Demokrata Párt (自由民主党) és az Új Komeitó Párt (公明党) alkotta kormány előrehozott választások keretében került hatalomra, miután a korábbi kormányfő, Noda Josihikó (野田 佳彦) már augusztusban körvonalazta, november 16-án pedig fel is oszlatta a parlamentet. Az LDP így 55 év folyamatos kormányzás, majd alig négy év szünet után ismét hatalomra került. A négy év liberális kormányzás alatti eseményeknek köszönhetően tartós recesszióba süllyedt japán gazdaság gyors segítségre és azonnali reformokra szorul, de talán ennél is sürgetőbb a feszélyezett külpolitikai helyzet mielőbbi megoldása.

Japánt nagyon rosszul érintette a 2008-as pénzügyi világválság kirobbanása, mivel erősen exportorientált gazdasággal rendelkezik - legjelentősebb piacai a válság által leginkább érintett területek, vagyis az Egyesült Államok és az Európai Unió – így viszont jelentős piacveszteséget szenvedett. Ezt csak tetézte a 2011-es tóhokui földrengés és a fukushimai atomerőmű-baleset után kialakult óriási kárhelyzet (az összes anyagi kár felbecsülhetetlen, de nagyjából 200 milliárd dollárra tartják), majd a diplomáciai viszony elmérgesedése a harmadik fő kereskedelmi partner Kínával. Utóbbi oka egy területi vita a felszín alatt kőolajban gazdag Szenkaku/Diaoyü-szigetek miatt, mely japán fennhatóság alatt áll, ugyanakkor Peking földrajzi-történelmi okokra hivatkozva igényt tart a szigetekre. Idén augusztusban hatalmas tüntetéseket szerveztek Kínában, ezzel egy időben japán autókat rongáltak, gyárakat, üzleteket, éttermeket támadtak meg a nagyobb kínai városokban.  A kínai kormány részéről korlátozásokat vezettek be a japán termékek iránt, a lakosságot pedig a történelmi sérelmekre hivatkozva propagandisztikus eszközökkel hergelték, ezért Japán a kínai piacon is jelentős veszteséget szenvedett.

A Felkelő Nap Országa a térség harmadik legnagyobb gazdaságával, Dél-Koreával sem ápol feszültségektől mentes diplomáciai kapcsolatokat. Az okok egészen hasonlóak, mint Kína esetében, ám valamelyest fordított a helyzet: a Tokdo (독도)/Takesima (竹島) néven ismert szigetcsoport Szöul fennhatósága alatt áll, de Tokiónak területi követelései vannak. Sok dél-koreai a területi konfliktuson kívül a japán annektálást követő sérelmek (pl. kényszerprostitúció, stb.) miatt is ellenérzéseket táplál a japánok politikája iránt, mindezt a szöuli japán nagykövetség előtti folyamatos tüntetésekkel demonstrálva (ennek egyik legextrémebb példája, hogy a nagykövetség bejárata elé levágott állatfejeket tesznek).  

A helyzet talán Észak-Koreával kapcsolatban a legrosszabb, mely Japánt egyik legnagyobb ellenségének tekinti, szintén történelmi okokra visszavezethetőleg. Az utóbbi hónapok eseményei, főként a nagyobb hatótávolságú rakétakísérletek egyértelmű fenyegetést jelentenek Japán számára, főként egy olyan országtól, amely nukleáris fegyverekkel is rendelkezik.

Mosolyognak és integetnek - ők határozzák meg a Távol-Kelet jövőjét. A képen: Abe Sinzó (JP), Pak Gün He (DK), Barack Obama (USA), Xi Jinping (Kína) és Kim Dzsongün (ÉK)

Mindezek ellenére bizakodásra adhat okot a jövő: 2012-ben a térség minden országában választásokat tartottak, vagy hatalomátvétel történt. A legtöbbet az apja helyébe lépő Kim Dzsongüntől (김정은) várta a nemzetközi közösség, de hamar megmutatkozott, hogy a komolyabb reformok mellett külpolitikai enyhülést célzó szándékai sincsenek. Kínai részről a várt papírforma következett be, előre eltervezett vezetőváltás történt, így ugyanaz a stabil külpolitika várható, ami az eddigiek során. Nem elhanyagolható az újra megválasztott Barack Obama amerikai elnök szerepe sem, aki külpolitikai programjában kiemelt jelentőséget tulajdonított a távol-keleti-csendes-óceáni térség stabilizálásának. A mind Japánnal, mind Dél-Koreával katonai szövetséget fenntartó ország jelentősen növelte katonai jelenlétét a területen és folyamatosan békítő szerepet gyakorolt a két szövetségese közti nézeteltérésekben.

Dél-Korea új elnöke, Pak Gün He és Abe Sinzó japán miniszterelnök tehetik a legtöbbet a külkapcsolatok javításáért, ám amíg előbbinek ez határozott szándéka, addig utóbbi részéről még adódhatnak meglepetések. A választást erősen nacionalista hangvétellel megnyerő konzervatív párt a békealkotmány egyik cikkelyének eltörlésére készül azzal a céllal, hogy saját, aktív védelemre képes haderővel rendelkezzen, ezen kívül sokat ronthat az amúgy sem kellemes viszonyokon, ha ismét ellátogat a háborús hősöknek emléket állító Janszukuni szentélybe, ami Kína és Dél-Korea szemében a háborús bűnösök panteonja. A békülési szándék mellett szól viszont a tény, hogy Abe már az előző ciklusban is a kapcsolatok helyreállításáért dolgozott, illetve hogy komoly belső féket jelenthet a buddhista Új Komeitó Párt pacifista politikája. Mindezen felül a kapcsolatok stabilizálása a gazdasági recesszió megoldásának kulcskérdése: Tokiónak el kell döntenie végre, hogy ragaszkodik eddigi, meglehetősen rossz külpolitikájához, vagy pedig hajlandó változtatni retorikáján a saját jóléte érdekében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.