A nyugati sajtó részéről évről-évre felvetődik egyfajta találgatás az észak-koreai vezetés gazdaságpolitikai irányváltásával kapcsolatban. Általában azzal érvelnek, hogy a jelenlegi infrastrukturális, gazdasági és „jóléti” állapotokra való tekintettel hamarosan egy más szemléletnek kell következnie, ám az északi vezetés ellentmondásosan cselekszik. A változásban reménykedő hangok különösen Kim Dzsongil (김정일) halálával és fia, Kim Dzsongun (김정은) hatalomátvételével erősödtek fel, talán nem alaptalanul. Az elmúlt évtizedben volt néhány arra utaló jel, hogy a rezsim a segélyek és a támogatás fejében hajlandó lemondani rakéta- és atomprogramjáról, valamint békésebb külpolitika folytatására törekedni. Erre példa a hatoldalú tárgyalásokon való részvétel 2003-tól, illetve 2000-ben Madeleine Albright amerikai külügyminiszter és Bill Clinton fogadása. Némileg árnyalja az erősen Amerika-ellenes külpolitikai képet az a tény is, hogy az Örök Vezetőnek is hívott Kim Ir Szen* (김일성) közös jachtkiránduláson vett részt Jimmy Carter volt amerikai elnökkel. Ennek ellenére gyakran vett 180 fokos fordulatot az Egyesült Államok észak-koreai megítélése, melyet a nép fejében a Gonosz megtestesítőjeként ültettek el és amelyet Japán mellett gyakran első számú közellenséggé kiáltanak ki.

Kim Dzsongil halálát (2011. december 17.) követően fiában, Kim Dzsongunben reménykedett a Nyugat. Mielőtt még bármi közelebbit lehetett volna tudni „programjáról”, szakértők hada érvelt pro és kontra, általában a nyitást és a konszolidációt bizonygatva, részben arra hivatkozva, hogy Kim Dzsongun a Svájcban található Berni Nemzetközi Iskola (International School of Berne) diákja volt. A vezetés stílusában valóban bekövetkezett némi változás: januárban átadták az amerikai AP Hírügynökség phenjani** irodáját, áprilisban a diktátor beszédében hangsúlyozta a gazdasági nyitás és az életszínvonal emelésének fontosságát, több ezer munkást Kínába küldtek szakmai gyakorlatra, illetve az ipar tanulmányozásának céljával. Társadalmi értékű változás, hogy Kim Dzsongun engedélyezte a fülbevalót, a magassarkú cipő és a nadrág viseletét nők számára. Későbbi felesége is nadrágkosztümben jelent meg egy hivatalos látogatás alkalmával, nem kis meghökkenést kiváltva a jelenlévőkből. Ri Szoldzsu (리설주) azonban nem nyugati stílusú öltözködése miatt vált ismertté - egészen bemutatásáig a feleségek és a család a háttérbe szorultak, csak nagyon keveset lehetett tudni róluk. Kim Dzsongun – vélhetőleg saját pozícióját megerősítendő – leváltott néhány vezető beosztású tisztet a hadsereg éléről, mind közül Ri Jongho (리영호) tábornok menesztése lepte meg a legjobban a nemzetközi közvéleményt. A hadsereg parancsnoka ezzel az ifjú vezető lett és így pont kerülhetett feltételezett belső frakcióharcokra. A decemberben végrehajtott, a nyugati világ elítélését kiváltó újabb műholdfellövési manőver (ballisztikus rakétakísérlet) ellenére néhány napja tiszteletét tette Phenjanban Eric Schmidt, a Google elnök-vezérigazgatója és Bill Richardson, Új-Mexikó volt kormányzója, egykori ENSZ-nagykövet. A látogatás során politikai és gazdasági vezetőkkel is találkoztak, illetve tárgyaltak egy amerikai fogoly szabadon bocsátásáról.

Újabb találgatásokra mégsem ezek összessége, sokkal inkább a Frankfurter Allgemeine Zeitung egy héttel ezelőtti cikke ad okot. Kim Dzsongun újévi beszédében kinyilvánította abbeli szándékát, hogy 2013-ban jelentős fordulatot véve beindítsa a gazdasági növekedést. A német napilap szakértőkre hivatkozik, akik szerint északon a vietnami modellt kívánják követni, egyes források azt állítják: a vezetés ebben már német gazdasági szakemberek, tanácsadók segítségét is igénybe vette. A vietnami egyébként annyiban különbözik a kínai gazdasági modelltől, hogy csak bizonyos cégek számára teszi lehetővé a befektetők befogadását – ezzel szemben néhányan a kínai modellt részesítenék előnyben a gyorsabb gazdasági fejlődés érdekében, megint mások pedig szívesen látnák a dél-koreai, sőt, a japán befektetők tőkéjét is.  Egyelőre csak annyi konkrétum tudható, hogy augusztusban Peking és Phenjan megállapodást kötött két különleges, „nemzetközi” gazdasági övezet létrehozásáról a határvidéken, illetve a keleti parton. Kínai cégek mindenesetre arra figyelmeztetnek Északkal kapcsolatban, hogy a hiányos jogi környezet miatt nem egyszer fordult már elő a befektetők becsapása. Alig tudunk valamit azokról a nyugati cégekről, melyek Észak-Koreában végeznek bizonyos tevékenységeket. Az egyik legjelentősebb szereplő az egyiptomi Orascom Csoport, amely a 3G-s mobilhálózat kiépítését követően a Rjungjong hotel építésének befejezésében is részt vesz. Utóbbit a német Kempinski szállodalánc üzemelteti majd, a szintén német DHL pedig már jelenleg is végez házhoz szállítást. Hongkongi cégek kaszinókat üzemeltetnek külföldiek számára, egy francia vállalat pedig 30 százalékos részesedéssel bír egy cementgyárban. A legnagyobb befektetőnek természetesen Kína számít a maga 138 cégével, melyek közel fele bányászati tevékenységet folytat a kommunista diktatúrában. Az ENSZ minden évben közzéteszi becsült adatait az észak-koreai befektetésekkel kapcsolatban, ez 2009-ben és 2010-ben egyaránt 1,5 milliárd dollár volt.

Egyre többen tartják valószínűnek, hogy Phenjan lassan, de biztosan belekezd a gorbacsovi peresztojkába, még ha csak gazdasági értelemben is. A gazdasági nyitás nem csak népjóléti kérdés, hanem államérdek, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban sokkal komolyabb tényező a komoly gazdasági háttér, mint az atomfegyver birtoklása - noha utóbbi sem elhanyagolható. A nyitás nélkül Észak-Korea nem lesz képes elmozdulni a holtpontról, ha viszont elmozdul, akkor megközelítőleg ott fog tartani, ahol Kína 30-40 évvel ezelőtt. Innentől kezdve - még ha most nehéz is elképzelni - ugyanarra a fejlődési pályára léphet, mint a Nagy Testvér. Ehhez azonban jelentős politikai enyhülés és hosszú évtizedek kellenek, nem utolsósorban pedig a szélsőséges kommunista külpolitika konszolidálása annak érdekében, hogy mind Dél-Koreával, mind Kínával javuljanak a kétoldalú kapcsolatok. 

* Kim Ilszong

** pjongjangi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.