Japán fénykorában a Sony bírt azzal a szereppel, amivel ma Dél-Korea esetében a Samsung: a minőség és a siker garanciája volt. A helyzet azóta sokat változott: ma már sokkal inkább tükrözi az ország gazdaságának recesszióját, a rendszer merevségét és az újítások hiányát. Az egykor szebb napokat látott óriásvállalat több milliárdos veszteséget könyvel el immár negyedik éve, ez a szám 2011-ben 260 milliárd jenre rúgott, ami 2013-ban többezres létszámleépítéshez vezet.

A korábban már említett, japán exportpiacra súlyos csapást mérő fő tényezők - gazdasági világválság, 2011-es tóhokui földrengés, kínai gazdasági bojkott - mellett legalább ekkora felelősség terheli az innováció hiányát, ami az egész japán ipart jellemzi. A 80-as, 90-es években gyorsan hódították meg a világot a japán csodatermékek (pl. walkman, digitális kamera), de ebből szinte semmi sem maradt. Ma már az Egyesült Államok és Dél-Korea nagyvállalatai számítanak újítónak, nekik köszönhetjük a táblagépeket, okostelefonokat. Jellemző, hogy a dél-koreai GDP 20 százalékát kitevő Samsung éppen annyit költött kutatásfejlesztésre, amennyi a japán high-tech iparág idei vesztesége volt: ez az összeg 20 milliárd dollár.

A vállalat visszaesésének okai közé tartozik, hogy japán üzleti hagyományokból adódóan bizonyos tevékenységeket nem hajlandó kiszervezni olcsó munkaerővel rendelkező országokba, így a jóval magasabb előállítási folyamatnak köszönhetően kevés újítást tartalmazó termékeit csak drágán tudja értékesíteni. A több százmillió eurós veszteséget követően a korábban éveken át üzleti partner Ericsson hátat fordított a Sony Mobilenak, így a Sony Ericsson márka megszűnt. Ennél is nagyobb veszteséget szenvedtek a táblagépek megjelenése miatt amúgy is jelentősen leszűkült játékkonzol-piacon. Egy amerikai bírósági döntés 20 millió dolláros szabadalmi díj megfizetésére kötelezte a Sonyt a rivális Microsoft felé, továbbá a PlayStation és a PlayStation2 termékek nagy részének kivonására kényszerültek. Az új PlayStation-modell, a Vita sem tudta hozni a várt eladási számot, a Sony LCD TV-k gyártását a felére csökkentették és bejelentették, hogy felhagynak a lemezmeghajtók gyártásával. A cég részvényeinek árfolyama 32 éves mélypontra esett.

A Sony védelmében feltétlenül meg kell említeni, hogy a fenti problémák közül egyik sem egyedi eset, inkább az egész japán gazdaság jellemzője. A legnagyobb vállalatok, a Sharp, a Panasonic, a Fujitsu és a Toshiba is hasonló gondokkal küzdenek. Esetükben sürgős strukturális vállalati átszervezésre van szükség, továbbá vezetői részről annak mérlegelésére, hogy egy ilyen helyzetben mit tartanak fontosabbnak: a hagyományokat, vagy az új kihívásokhoz való alkalmazkodást, rugalmasságot. A lehető leghathatósabb gyógymódot minden bizonnyal az jelentené, ha sikerülne újszerű termékekkel előállni és ezekkel betörni az óriási kínai piacra, így csökkentve a függőséget a válság sújtotta Amerikától és Európától. Ehhez azonban kormányzati részről elengedhetetlen a külpolitika újragondolása és a partnerségre törekedés Kínával, illetve Dél-Koreával – ez nem csupán a Sony, hanem az egész japán ipar jövőbeli sikerének receptje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.